Nem a munkaterhelés az, ami törést okoz, hanem a mód, ahogy a terhet viseled.

/Lou Holtz/

A kiégésben a legveszélyesebb dolog, hogy észrevétlenül válik az életünk részévé. A kezdeti fáradtságot és fásultságot a munkában követi az emberek iránti érdeklődés csökkenése majd elvesztése, és végül úgy érezzük, magunkra maradtunk a tevékenységünkben, ahol ráadásul a teljesítményünk sem a régi. A történet vége általában a munka elhagyása és egy állandó depresszív hangulat, ahonnan nézve az inspiráció és a motiváltság már csak egy ideális világ részének tűnik, de semmiképp nem reálisan megvalósítható életszínvonalnak.

Magyarországon nemcsak a segítő foglalkozásúak – így az ápolók, tanárok és szociális munkások – esetében fontos a témával foglalkozni, hanem a multinacionális szervezetek körében is. A kiégésben a legveszélyeztetettebbek a pályakezdők és a középkorúak, akik a magánéletben is egyfajta útkeresést élnek meg (identitás- illetve életközépi válság formájában). Különösen veszélyeztetettek még azok, akik magas iskolai végzettséggel rendelkeznek. Minél többet tanult valaki felsőoktatásban ugyanis, várhatóan annál magasabbak az elvárásai a munka világába kilépve…amivel pedig találkoznak, az általában nagy különbség az elképzelthez képest…

• Ezek tudatában hogyan támogathatjuk a szervezetünk tagjait, főleg a fiatal tehetségeket?
• Mit tehetünk azért, hogy a kihívások, amelyek a határaink kitágítására hívnak a munka során, zökkenőmentes és inspiráló utazássá váljanak?
• Mi az, amit mi is megtehetünk, ha észrevesszük érdeklődésünk csökkenését a másik ember vagy a munkánk iránt?

Összesen 7 védőfaktort szedtünk össze, amellyel felvértezve megakadályozhatjuk, hogy belefáradjunk hivatásunkba:

1.      Írd le!
   Sorold fel, miket szeretsz magadban, vagy írj levelet egy képzeletbeli barát nevében, aki feltétlenül elfogad téged. A gyakorlatot egy hollandiai egyetemen alkalmazták egy csak női hallgatókból álló csoporton, akiknél a cél a kiégési szintjük csökkentése volt. A gyakorlatok megerősítik az önmagunkba vetett hitünket és önbizalmunkat. E két tényező ugyanis kritikus a kiégés kialakulására nézve. (Smeets et al, 2014)
2.      Ha nem sikerült, próbáld meg újra!
   A kiégés kezelésének egyik kulcstényezője a megküzdési képességeink javítása. Kezdd az apró dolgokkal! Ne hagyd, hogy egy technikai nehézség az utadba álljon, ha nem sikerült elküldeni a levelet a gépedről, próbáld meg a telefonodról is! Légy körültekintő, így mindig van egy újabb út, amit ki lehet próbálni! (Maslach, Leiter, Schaufeli, 2001)
3.      Utazz!
   Néhány cégnél bevett szokás, hogy a munkavállalóikat azért fizetik, hogy utazgassanak a világban. Ez arra ad lehetőséget, hogy új perspektívákat kapjon valaki, amit aztán átültethet a munkájába. Arra is rájöhetünk így, hogy egyes, általunk már jól ismert dolgokat máshol mennyire másként csinálnak (pl.: lásd az egyes kultúrák étkezési szokásait). Mennyivel másképp látnánk a megszokott életünket egy másik ország környezetéből visszaemlékezve? Vajon át tudnánk-e menteni ide is valamit abból, amit utazásaink során tapasztalunk? 

Szeretnél többet megtudni, a témával kapcsolatban? Érdekel miként ismerheted fel a kiégés jeleit és melyek azok a technikát, amelyekkel hatékonyan fel tudsz lépni velük szemben? Akkor gyere el következő Tudományból Gyakorlat eseményünkre, ahol képzett szakértő vezetésével keressük a fenti kérdésekre a megoldásokat.

További infó és jelentkezés itt.

 

Felhasznált irodalom:

Maslach, C., Schaufeli, W. B., Leiter, M. P. (2001) Job Burnout. Annual Reviews Psychology. 52:397-422

Smeets, E., Neff, K., Alberts, H., Peters, M. (2014) Meeting Suffering with Kindness: Effects of a Brief Self-Compassion Intervention for Female College Students, Journal of Clinical Psychology, Volume 70(9), 794-807