daydreaming-mind-wander-sign-217x300Mind-wandering. Az angol kifejezés talán jobban fején találja a szöget, de az érzéssel bizonyára mindenki találkozott már. A pillanat, amikor azon kapjuk magunkat, hogy elbambulunk és éppen a fehér falra függesztjük tekintetünket, amikor a figyelmünket nem arra összpontosítjuk, ami előttünk van, hanem valahol éppen agyunk mélyén ugrál egyik gondolatról át a másikra.

A rossz hír az, hogy elménk nem arra van tervezve, hogy hosszútávon képes legyen egy adott dologra fókuszálni, kutatások szerint ugyanis neuronjaink nagyjából 12 másodperc után kifáradnak, és tápanyag utánpótlás hiányában aktivizáltságuk jelentősen lecsökken. Ezt a kis időablakot használják ki más agyterületek, hogy átvegyék a vezetést az agy figyelmi kapacitása és energiaháztartása felett.

Idegtudományi kutatók sokáig úgy hitték, az agyunk akkor a legaktívabb, amikor valamilyen feladaton dolgozunk éppen, és szinte teljesen kikapcsol, amikor tétlen állapotban vagyunk. Csakhogy agyunk működésében nincs olyan, hogy tétlen állapot, számos agyterületünk akkor is aktív, amikor éppen pihenünk vagy csak bámulunk ki a fejünkből. Úgy tűnik, hogy amikor gondolataink elkalandoznak, a háttérben valamilyen problémán rágódunk, jövőbeli eseményeket képzelünk el vagy csak próbálunk semmire sem gondolni, az agyunk ebben a nyugalmi alapállapotban, robotpilóta üzemmódban működik.

Ez pedig nem csak hogy ismerős lehet bárki számára, de meglehetősen gyakran,

az ébren töltött időnk 47%-ában kalandoznak el a gondolataink.

 

Az hogy ilyen sok időt töltünk álmodozós állapotban nem a legjobb hír, hiszen ahelyett, hogy az adott feladatra koncentrálnánk, figyelmünk éppen valahol nagyon máshol jár. Ráadásul úgy tűnik, meglehetősen boldogtalannak érezzük magunkat akkor, ha sokszor szakadunk el a jelentől, hiszen általában figyelmetlenségnek vagy lustaságnak címkézzük ezt az állapotot. De akkor mi lehet az oka, hogy ennyire hajlamosak vagyunk dekoncentrálttá válni, és lehet-e ennek valami haszna?

537f5ae897f28A kreatív juice

Igen, a kérdés nem költői volt és sugalmazza, hogy hasznos funkcióról van szó. A kalandozó elme ugyan nem támogatja a fókuszált és koncentrált működésmódot, ezt a hátrányát viszont gyorsan behozza azzal, hogy segíti a szokatlan,  eredeti gondolatok megszületését, az autentikus gondolkodást, a nézőpontváltási képességünket és a kreatív problémamegoldást. A legeredetibb gondolatok és megoldások a makacs problémákra általában éppen akkor születnek, amikor nem az adott problémán gondolkodunk, hanem elhelyezzük agyunk egyik rejtett szegletébe és a háttérben tovább futtatjuk a programot anélkül, hogy tudatos figyelmet szánnánk rá. A legjobb alkalmat erre azok a tevékenységek teremtik meg, amik nem igényelnek túl sok figyelmet és kellően monoton környezeti ingereket biztosítanak.

Egy kutatás például alátámasztotta, amit talán mindig is sejtettünk:
zuhanyzás közben születnek a legeredetibb ötletek.

Hasonlóan jó “táptalajt” jelentenek az elkalandozásra a repetitív feladatok, amelyeknél nagyon könnyen merülünk el gondolataink világába. Egy lehetséges magyarázat erre az, hogy agyunk áhítozik az új információkra és nem tolerálja az ismétlődő ingereket, így igyekszik minél hamarabb kikerülni a szituációból és jutalmazóbb tevékenységek felé venni az irányt. Az álmodozás viszont könnyedén eltereli a figyelmet erről a kísértésről.

 

Zsonglőrködés

A mind-wandering állapota ráadásul jól jelzi a munkamemória kapacitását is, vagyis azt, hogy rövid távon mennyi információt tudunk egyszerre észben tartani és dolgozni velük. Egy kísérlet során a résztvevőknek egy gombot kellett folyamatosan nyomkodniuk, a kísérletvezetők pedig időről-időre felmérték, éppen mire gondolnak. Azok, akiknek a gondolatai ilyenkor gyakrabban kalandoztak el, a későbbi, munkamemóriát mérő teszteken jobb eredményeket értek el. A kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a munkamemória nagy szerepet játszhat az elkalandozás előidézésében, az agy erőforrásait azokra a problémákra fókuszálja, amelyek fontosabbak, mint az adott feladat. Azoknál, akik nagyobb munkamemória kapacitással rendelkeznek, a monoton feladatok kevésbé foglalják le a tárhelyet, és több erőforrás marad a párhuzamos gondolkodásra.

 

Az emlékeink kulcsa

Az az állapot, amikor gondolatainkba merülünk, segíti az emlékeink formálódását és konszolidálódását is. Ugyanúgy, mint amikor alszunk, agyunk ilyenkor dolgozza fel azokat az ingereket, amelyekre korábban nem jutott idő. Ilyenkor ráadásul nem csak a múltra, de a jövőre is gondolunk. Olyan jövőbeli események vagy szcenáriók játszódnak le agyunkban, amelyek megtörténhetnek velünk. Hányan kaptuk magunkat azon, hogy elképzeljük, ahogy majd egy ismerősünkkel találkozunk, hogy mit mondunk neki, hogy mit csinálnánk ha nyernénk a lottón. Így olyan emlékek is kialakulnak bennünk, amelyek – még – meg sem történtek.

 

Döntéseink következményei

forrás: Kalina Christoff

Mind-wandering állapotában aktív agyterületek. Forrás: Kalina Christoff

Részben az előzőekből is következik, hogy a döntéshozatalt is megkönnyíti, ha gondolatainkat hosszú pórázra engedjük. Ekkor ugyanis agyunk feldolgozza a döntéshez szükséges információkat, lejátsza a lehetséges kimeneteleket, számba veszi a következményeket. “Mi történik, ha X-et választom? És mi, ha Y-t?”. Ezt egyébként az is alátámasztja, hogy ilyenkor aktiválódik az agy dorsolaterális prefrontális cortex területe, amely a végrehajtó funkciókért, a komplex problémamegoldásért, a hosszútávú tervezésért, munkamemóriáért és döntéshozatalért felelős. A csavar a dologban, hogy a kapcsolat fordítva is fennáll. Az agyterület stimulálásával (pl. egy repetitív feladat végzésével) előidézhető a mind-wandering állapota.

 


Az agyunk tehát akkor is dolgozik értünk, amikor épp pihenünk, vagy egyszerűen csak nézünk ki a fejünkből. A figyelmünk elkalandozásának megvannak a maga árnyoldalai, ha egy fontos feladattal mindenképp végezni akarunk vagy kritikus, hogy az adott tevékenységre fókuszáljunk; ugyanakkor számtalan előnnyel is járhat, ha épp megengedhetjük magunknak, hogy átadjuk az irányítást a cikázó gondolatoknak. Ezért nem érdemes folyton ellenállni a késztetésnek, hogy figyelmünk elkalandozzon vagy mindenáron feleszmélni, amikor azon kapjuk magunkat, hogy éppen az ablakon bámulunk kifelé és teljesen irrelevánsnak tűnő dolgokon jár az eszünk. Ja és ha egy problémán nagyon sok ideje rágódunk, ne felejtsünk el egy forró zuhanyt venni!