Boldogság és teljesítmény. Amikor azt kérdezem az emberektől, hogy milyen kapcsolat van e két fogalom között, akkor általában az első válasz, amit hallok, arra irányul, hogy a jó teljesítmény boldogságot okoz. Logikusnak tűnik. A legtöbben fel tudunk idézni ezt alátámasztó példákat. “Boldog voltam, amikor summa cum laude értékeléssel megkaptam a diplomámat.” “Karrierem során az jelentette a legnagyobb boldogságot, amikor az értékesítési tervek 127%-os  teljesítésével zárta a 2014-es évet a  csapatom.” Azok a példák, amikor bár keményen dolgoztunk, de a várt boldogság elmaradt, ilyenkor nem jutnak eszünkbe, pedig bizonyára ilyenből is van jó pár mindenkinek az életében. Emlékszel, amikor múlt hónapban még hétvégén is bementél, hogy befejezz egy anyagot a régiós értekezletre, majd hétfő reggel kiderült, hogy egy héttel elhalasztják, és egyébként a beszámolóval kapcsolatos elvárásokat is módosították?

A fordított összefüggés – tehát, hogy a boldogság a jó teljesítmény alapja –  kevésbé tűnik evidensnek, pedig kutatások is bizonyítják.

Óvodás korú gyerekeket kértek különféle feladatokra, többek között építőelemek összeillesztésére. A kiadott instrukció semleges volt, például: “Rakd össze ezeket a kockákat, amilyen gyorsan csak tudod!” A gyerekek egy része csupán ezt az instrukciót kapta. A másik csoportot azonban a feladat előtt arra kérték, hogy idézzenek fel valamilyen kellemes emléket. Az eredmény megdöbbentő volt: a jókedvre “hangolt” gyerekek szignifikánsan jobban teljesítettek, mind gyorsaságban, mind pontosságban. (Master – Barden – Ford).

Számos hasonló kísérletet találunk felnőttekkel is: például standardizált matematikavizsgán jobban teljesítettek azok, akiket a vizsga előtt életük legboldogabb élményének felidézésére kértek (Bryan – Bryan). Egy másik kísérletben csupán néhány cukorkát ajándékozva hangoltak jó kedvre orvosokat (A cukorkát csak a feladat elvégzése után fogyaszthatták el, hogy a cukor ne befolyásolja a teljesítőképességüket.), majd azt a feladatot kapták, hogy a rendelkezésükre bocsátott esetleírások (felsorolt tünetek) alapján állítsanak fel diagnózist. A jókedvre derített orvosok közel kétszer olyan gyorsan állították fel a helyes diagnózist, mint a kontrollcsoport. (Estrada – Isen – Young).

Láthatjuk tehát, hogy milyen közvetlen összefüggés van a pillanatnyi érzelmi állapotunk és a teljesítményünk között. Érdemes kipróbálni, hogy a következő fontos tárgyalásunk, vizsgánk, prezentációnk előtt néhány percet arra fordítunk, hogy pozitív érzelmi állapotra hangoljuk magunkat. Ehhez rengeteg könnyen elérhető lehetőségünk van: hallgassuk meg a kedvenc vidám zenénk, ajándékozzuk meg magunkat a büfében egy szelet csokoládéval, menjünk ki pár percre a napsütésre, hívjuk fel egy kedves barátunkat, keressük elő telefonunkban a gyerekeink vagy a legutóbbi utazásunk fényképeit…

A boldogságszintünk életünkre gyakorolt hatása túlmutat a pillanatnyi helyzetbeli teljesítményen. Az egyik leghíresebb longitudinális kutatásban apácák önéletrajzi írásait elemezték, melyeket zárdába kerülésükkor, fiatal lányként írtak. A kutatók kódolással elemezték a feljegyzések pozitív érzelmi tartalmát. Arra voltak kíváncsiak, hogy a fiatalkori boldogságszintjük hatással van-e az életük folytatására. Erős kapcsolatot találtak a naplók alapján mért boldogságszint és az élettartam között. A legboldogabb apácák (a minta felső 25%-a) közül 90% megérte a 85 éves kort, ugyanez az arány a legkevésbé boldog apácák (a minta alsó 25%-a) esetében 34% volt. (Danner – Snowdon – Friesen)

Egy másik, hasonlóan izgalmas kutatásban a boldogságszint és a munkahelyi előrehaladás közti összefüggést keresték. 272 dolgozó boldogságszintjét mérték meg, majd másfél éven át követték a teljesítményüket. Akik kezdetben boldogabbak voltak, azok a későbbiekben magasabb fizetést és jobb értékeléseket kaptak. (Staw – Sutton – Pelled)

A kutatásokat még hosszan lehetne sorolni, de már ennyi alapján is kijelenthetjük, hogy a boldogság a siker és a jó teljesítmény alapja.

 

---

Bryan, T. – Byan, J. (1991): “Positive mood and math performance”. Journal of Learning Disabilities, 24, 490-494.

Danner, D. – Snowdon, D. – Friesen, W. (2001): “Positive emotions in early life and longevity: Findings from the nun study”. Journal of Personality and Social Psychology, 80, 804-813.

Estrada, C. A. – Isen, A. M. – Young, M. J. (1997): “Positive affect facilitates integration of information and decreases anchoring in reasoning among physicians”. Organizational Behavior and Human Decision Processes, 72, 117-135.

Master, J. C. – Barden, R. C. – Ford, M. E. (1979): “Affective states, expressive behavior, and learning in choldren”. Journal of Personality and Social Psychology, 37, 380-390.

Staw, B. – Sutton, R. – Pelled, L. (1994): “Employee positive emotions and favorable outcomes at the workplace”. Organization Science, 5, 51-71.