Szemkontaktus, csend, nevetés, hangerő, lélegzetvétel, sóhaj, gesztusok…

Talán nem is vagyunk tudatában, mennyit árulnak el rólunk. De még ha ezt tudjuk is, kevesen használjuk tudatosan a nonverbális kommunikációt a céljaink elérésére. A felsoroltak mind olyan eszközök, amelyekkel rosszabb esetben saját mondanivalónkat szabotáljuk, azonban ha kellő figyelmet szentelünk nekik, akár a legjobb szövetségeseink is lehetnek az üzenetünk célba juttatásában. Főleg, ha az első benyomásról van szó.

Ezekről beszélgettünk múlt heti Tudományból-Gyakorlat műhelyünkön a virtuális értekezletek és az online kommunikáció kapcsán.

---

 

 

A pszichológiában az emlékezet működésének egyik első ökölszabálya, hogy arra emlékszünk jobban, amivel legelőször találkoztunk (van ennek egy párja is, amikor is a legutolsó dolog marad meg élénkebben, a kettő viszont nem zárja ki egymást). Ez az elsőbbségi hatás, és nagyon jól alátámasztja amit laikusként is gondolunk: az első benyomás a legfontosabb.

 

Éppen ezért érdemes mondandónk legelejét egy olyan felütéssel, hatáskeltéssel kezdenünk, amely megragadja a beszélgetőpartnerünk figyelmét.

Tipp: Amikor például épp egy új üzleti terv zsenialitásáról próbáljuk meggyőzni a vezetőnknek, kezdjük a leghatásosabb érvvel! 

 

Párhuzamba állítva ezt a nonverbális kommunikációnk kiemelkedő szerepével, a párbeszéd legelején a szavaink mellett a hangleejtésünk, a hangszínünk, az artikulációnk is nagyobb súllyal esik latba, mint a későbbiekben. Rengeteget hozzátesz a rólunk kialakított képhez az, hogyan fogalmazzuk meg első szavainkat, már a legelején tartjuk-e a szemkontaktust, elfogy-e az összes levegőnk, mire az első mondat végére érünk? Telefonáláskor vagy mikrofon használatánál például nagyon jól lehet hallani azt, ha a beszélő levegője végére ér és szinte zihálni kezd, így a beszéde gyorsan szétesik és érthetetlenné válik.

 

A légzéskapacitás növelésére számos bevált gyakorlat létezik, az egyik, amit mi is kipróbáltunk:

Végy egy mély levegőt, és számolj el hangosan 20-ig úgy, hogy a levegőd kitartson a végéig. Megspékelheted ezt azzal, hogy a következő etap-ban 20-tól 40-ig számolsz, szintén hangosan. Ez azért csavaros, mert a H betű kiejtésénél veszítjük a legtöbb levegőnket – ebből pedig igen sok van 20 fölött…Próbáld csak ki.

 

Ha ismét kapsz levegőt, akkor ugorjunk eggyel tovább. A másik nonverbális kommunikációs eszköz, amellyel igen sokaknak akad problémája, a szemkontaktus. Hozhatnánk a jól betanul klisét, hogy a szem a lélek tükre, és nem lőnénk bakot. A szemünk tényleg sokat elárul pillanatnyi lelki állapotunkról, érzelmeinkről, figyelmünkről, szándékainkról.

 

“A prezentációs helyzetek elemzésekor nem lényegtelen, hogy másként jár a szemünk, amikor beszélünk és másként, amikor hallgatunk valakit. Ha előadóként beszélünk és emlékeinkben kutatunk, keressük a megfelelő szavakat,  gyakrabban elkalandozik a pillantásunk is. A minket hallgató viszont jó esetben arcunkra függeszti tekintetét.” (1)

 

A szemkontaktus aranyat ér a partner megértésében és a figyelme fenntartásában. Fun fact: Nemcsak az előadó képes hatni a hallgatóságra: érdekes tény, hogy az az előadó, aki figyelmet kap a közönségétől, sokkal többet képes elmondani az előadás tárgyáról mint az, akire nem figyelünk. (Ebből pedig következik, hogy akár mi is tudunk alakítani egy-egy előadáson, nem kell a passzív befogadó szerepében ragadnunk). A figyelmet pedig legjobban a szemkontaktus keresésével, fenntartásával adhatjuk és kaphatjuk meg.

Vicces, ám annál izgalmasabb gyakorlat erre a következő:

Amikor épp mozgólépcsőn utazol, keresd a szemkontaktust a veled szembe jövő emberekkel, és próbáld is fenntartani arra a 3-4 másodpercre, amíg el nem haladnak melletted. Ha kényelmetlen- nek is érzed eleinte a szituációt, a mozgólépcső szerencsére gyorsan és garantáltan megszabadít a kellemetlen farkasszemezéstől.

 

 

Ha már elég rutinosnak érzed magad, próbáld ki ezt nyílt területen is! Amikor valakivel találkozunk, legyen az idegen vagy ismerős, szemöldökünk kissé felugrik, az üdvözlés jeleként. Ülj ki egy olyan közösségi helyre, ahol sok ismeretlent látsz, például kávéházba, repülőtér várójába, egy bevásárlóközpontba. Felvont szemöldökkel vedd fel a szemkontaktust a melletted elhaladókkal, és figyeld a reakcióikat. Válaszként általában ugyanazt az arckifejezést fogod kapni, ami a szimpátia jele. Előfordulhat azonban az is, hogy értetlenkedő, vagy akár kíváncsi tekintetekkel találkozol. Ez a gyakorlat kiválóan alkalmas arra, hogy megfigyeld, a nonverbális kommunikációd mit vált ki azokból az emberekből, akikkel találkozol.

 

A workshopon a fentiekhez hasonlóan külön figyelmet szenteltünk a nonverbális kommunikáció többi tényezőjének is:

• Hova érdemes egy-egy szünetet beiktatnunk? Természetesen ott, ahol a gondolatmenet szerkezete megengedi és indokolja, ahol a figyelmet akarjuk felhívni.
• Mit kezdjünk azzal, ha olyan váratlan, ugyanakkor teljesen természetes jelenségek fűszerezik meg előadásunkat, mint a csuklás, az ásítás, a nevetés, stb.?
• Miért érdemes a lényeges dolgokat lassabb ütemben elmondani, a kevésbé fontos tartalmat viszont felpörgetni?
• Hogyan ne jöjjünk zavarba, amikor a telefonban vagy videokonferencián a saját hangunkat halljuk vissza?

 

A tanulság egy és ugyanaz:

Nagyon gyorsan képesek vagyunk véleményt formálni az emberekről kommunikációs stílusuk alapján, ez a beállítódás pedig végigkíséri az egész párbeszédet, sőt ezt követően is fennmarad. Így ha tudatosan figyelünk a nonverbális kommunikációnk elemeire, ellenségből gyorsan baráttá válhatnak.

 

---

Források:

(1) Soós Bernadett: „Nézz mélyen a szemembe…” A szemkontaktus adta kommunikáció lehetőségei az előadás során. in: Róka Jolán (szerk.): Szónoklatok nagykönyve iskola-igazgatóknak és polgármestereknek. Raabe, Bp., 2010.

Kisházy Gergely: A vezető nonverbális kommunikációjának beszédalapú lehetőségei. in: Róka Jolán (szerk.): Szónoklatok nagykönyve. Raabe, Bp., 2006.

Kisházy Gergely: Hangmás. Az atipikus emberi hangok prezentációs helyzetekben utolérhető kommunikációs üzenetei. in: Róka Jolán (szerk.): Szónoklatok nagykönyve. Raabe, Bp., 2010.