Július második feléhez érve, biztos sokakat foglalkoztatott már a nyaralás kérdése, így vagy úgy. Vannak, akik már lebarnulva, feltöltődve zökkentek vissza újra a munka világába, vannak, akik épp tervezgetik, hova vezet majd következő útjuk. És biztosan vannak olyanok is, akiknek épp nyaraló munkatársaik helyett kell húzniuk az igát, a korábbinál még nagyobb erőfeszítéssel.

De mi is a vakáció jelentősége? Milyen hatással van ránk és a munkavégzésre? És mindebben hol van szerepe és felelőssége a szervezeteknek és vezetőiknek? Ezekre a kérdésekre kíván válaszokat adni a mai blogposzt.

 

A „vacatio” latin szó jelentése mentesség, hiány, üresség. A vákuum szó is ebből ered, amely légüres teret takar. A munka nyüzsgő, tevékeny világával így a vakáció úgy tűnik, hogy éles ellentétben áll. Valóban így van ez?

Az idei Pszinapszis pszichológiai fesztiválon Vekerdy Tamás „A tétlenség dícsérete” címmel tartott előadásán többek között ezt a kérdést is feszegette. Példaként mesélt el egy anekdotát, svájci hegyi kápolnákban talált XI. századi freskók restaurátoraival kapcsolatban. A freskókat a vakolat alatt, elfedve fedezték fel, így komoly szakértelem kellett ahhoz, hogy azok újra napvilágra kerülhessenek, méghozzá sértetlen formában. Először olasz restaurátorokat hívtak. A svájciak rendszeresen ellenőrizték őket, és ugyan az elvégzett munka kifogástalan minőségű volt, nem nézték jó szemmel, hogy az olaszok napjuk egy jelentős részében csak a kápolna előtt, a fűben heverészve sziesztáztak. Hívtak is helyettük német restaurátorokat, akik átvették a munkát. Ők becsületesen dolgoztak, napi nyolc órát, kivétel nélkül. A gond csak az volt, hogy olykor a vakolattal együtt a felbecsülhetetlen értékű freskóból is levertek egy-egy darabot. A svájciak némi gondolkodás után vissza is hívták az olasz brigádot, mert rájöttek: „tétlenség nélkül nincs eredmény”.

Vekerdy egy korábbi interjújában ezzel kapcsolatosan így nyilatkozott:

„ Munkaalapú társadalom’, istenem, hogy gyűlölöm ezt a kifejezést! Én a nemes tétlenségben hiszek, abból sarjadhat ki a legnagyobb tehetség.”

A fenti anekdota azt sugallja: a tétlenség és pihenés magára a munkára is jótékony hatással van. Nézzük meg, hogyan.

 

A munkától távol töltött idő hatása a fiziológiai és pszichológiai jólétünkre

 

Kutatások bizonyítják, hogy szoros összefüggés található a kivett szabadságok mértéke és különböző pszichés, illetve fiziológiai jelenségek között.

A szív- és érrendszeri megbetegedések tekintetében rendkívül szoros az összefüggés. Egy amerikai felmérés szerint azon férfiak között, akik nem veszik ki az éves szabadságukat, 32%-kal nő meg a szívroham veszélye. A munkán kívül töltött idő kedvező hatása az alvási minőség javulásában is tetten érhető. Az alvási ciklusok természetesebb mintát vesznek fel, ha nem kell különböző munkahelyi kötelezettségekhez alkalmazkodniuk. A huzamosabb pihenés hatására a reakcióidőnk is javul: jobban tudjuk érzékelni, hogy mi zajlik körülöttünk, ha figyelmünk nem aprózódik el a különböző képernyők, értesítések, telefonhívások, beszélgetések és a „mi mindent kell még megcsináljak milyen kevés idő alatt” típusú aggódások közepette.

Érdekes, és talán meglepő kutatási eredmény, hogy a vakáció alatt tapasztalt érzelmi jólét tekintetében, átmenetileg ugyan, de még a kényszeres, „workaholic” munkavállalók és nem kényszeres társaik között is eltűnnek a különbségek. A munka megszállottjai is le tudják tenni a munkát, nincsenek elvonási tüneteik, nem jellemzi őket több munkával kapcsolatos rágódás (vagy szakszóval „rumináció”) a nyaralás során és közelebb kerülnek az érzelmi kiegyensúlyozottság állapotához. Bár fontos itt azt is kiemelni, hogy nyaralás után ők általában nagyobbat zuhannak visszafelé ezen a skálán, így nagy figyelmet kell fordítani a fokozatos visszazökkenésre.

 

A munkától távol töltött idő hatása a teljesítményre

 

A kutatási eredményekből következik, hogy a megszakítás nélküli munka a figyelmi kapacitás csökkenését, mentális fáradást, és hosszú távon a kiégés esélyének növekedését eredményezi. A pihenésnek ezáltal a teljesítményre közvetlen hatása van, rövid és hosszú távon egyaránt. Felmérések szerint pár órányi kikapcsolódás is már jelentős mértékben tudja növelni a munka hatékonyságot, hosszú távon a rendszeres pihenés pedig szignifikánsan növeli a munkahellyel kapcsolatos hűség és elégedettség mértékét is.

Ha ennyire kézzelfogható a kivett szabadságok jótékony hatása, miért lehet az, hogy nagyon sokan nem élnek ezzel a lehetőséggel? Egy amerikai kutatás szerint a munkavállalók 70%-a nem veszi ki teljes mértékben éves szabadságát. A nyaralók 60%-a pedig valamennyit dolgozik, miközben a szabadságát tölti.

A helyzet Magyarországon sem sokkal kedvezőbb. A Profession.hu által készített pár évvel ezelőtti reprezentatív kutatás szerint a hazai munkavállalók 31%-a nem veszi ki az összes szabadnapját, 8%-uk pedig egyáltalán nem megy szabadságra. A munkavállalók fele hivatkozik a jelenség kapcsán az elvégzendő munka mennyiségére, 40% szerint megoldatlan a helyettesítésük, 12%-ukat pedig pénzügyi nehézségeik gátolják a szabadságuk kivételében. 10% nem szeretne kiesni a munkából, 5% pedig egyenesen munkamániásnak vallja magát.

Kié mindebben a felelősség?

Habár a fenti statisztikák némi magyarázatot adnak a ki nem vett szabadságok mögött húzódó okokra, a jelenség kapcsán rendkívül fontos megemlíteni a szervezeti kultúrák hatását. Szervezeti kultúra alatt a szervezetben elterjedt normák, szokások, értékek összességét értjük, ami az egyének viselkedésére nagy és szinte láthatatlan erővel tud hatni.

A szervezeti kultúra hatására a munkavállalók szabadsághoz való viszonya még azelőtt kialakulhat, hogy a munkamennyiségről, helyettesíthetőségről, vagy a pénzügyi lehetőségekről kezdenének el gondolkozni.

A Vekerdy által is említett „munkaalapú társadalom”-ban ugyanis sokszor azok a munkavállalók vannak kitüntetve, piedesztálra emelve, akiknek mindenük a munka, és nem engednek meg maguknak egy percnyi pihenést sem. Sok helyen jelen van az a megközelítés is, hogy a szabadságot „ki kell érdemelni”, tehát a pihenés csak jutalmul járhat, a kiemelkedő teljesítményért cserébe. Mindez azt sugallhatja a munkavállalóknak, hogy a pihenés nem egy alapvetően szükséges és fontos dolog, hanem vagy a gyengeség jele, vagy egy plusz kiváltság.

A vezetők felelőssége az egészséges szervezeti kultúra formálásában hatalmas. A szervezet szabadságolási szabályainak átgondolása mindenképpen egy jó első lépés lehet ebben. Emellett viszont rendkívül fontos a személyes példamutatás is a vezetők részéről, hogy a változás ne csak a leírt szabályzatokban, hanem a mindennapi viselkedésben is egyből megjelenjen.

 

Szerző: Karig Luca

 

Felhasznált források:

• Forbes (2019). How Can We Change Our Workaholic Culture?, www.forbes.com
• Jessica de Bloom, Mirjam Radstaak, Sabine Geurts (2014). Vacation Effects on Behaviour, Cognition and Emotions of Compulsive and Non-compulsive Workers: Do Obsessive Workers Go ‘Cold Turkey’? John Wiley & Sons.
• Profession.hu (2014). A dolgozók felének csak álom a szabadság., www.profession.hu
• tSheets (2018). Paid Time Off Report., www.tsheets.com