Level up!
Pikachu az irodában, avagy mit tanulhatnak a cégek a Pokémon GO-tól?
Jó pár hét (és cikk) telt el a vírusjáték megjelenése óta, és olyan nagy a hype körülötte, hogy lassan már lerágott csontként tekinthetünk vissza rá. A Pokémon GO sikerei vitathatatlanok, a userek már majdnem kétszer annyi időt töltenek pokémonvadászattal, mint a legnépszerűbb social media appokkal, ráadásul ez tűnik az eddigi leghatásosabb alkalmazásnak az emberek megmozgatása szempontjából. És bonus: a játék olyan jó hatással van a munkahelyi jóllétre, hogy egy cég kötelezővé teszi munkaidő alatt.
Na de mire ez a nagy őrület? Miért kattant rá ilyen sok ember egy ilyen kőegyszerűnek tűnő játékra? Mi veszi rá őket, hogy még a munkahelyükön is felmondjanak azért, hogy mindet megszerezzék?
És mit lenne érdemes átültetni belőle a munkahelyen?
A Pokémon GO nem egy újkeletű dologra épít (na jó, leszámítva a kiterjesztett valóságot), hanem egy meglehetősen ősi koncepcióra: A homo ludens-re, avagy a játékos emberre. A játékok olyan ösztönös, mélyen gyökerező emberi vágyakra, szükségletekre tapintanak rá, amelyek önmagukban is hihetetlen erővel bírnak az emberek motiválásában, mindenféle sallang nélkül.
A játék az ember természetes állapota.
A játékosítás, vagy gamification, amely során játékos elemek épülnek be az élet játékon kívüli területeibe, mára már előszeretettel alkalmazott módszer a fogyasztók megnyerésére, hiszen olyan klasszikus motivációs drivereket ötvöz, amelyek a kívánt viselkedés irányába terelik az embereket, például arra, hogy
“Vedd meg, gyűjtsd a pontokat és nyerj!”
Arról nem is beszélve, hogy a játék addiktív jellegét kihasználva a lojalitást sem nehéz kialakítani. A játékosítás koncepcióját így érdemes a munkahelyre is átültetni, ezen keresztül hihetetlen mértékben növelhető a munkavállalók elkötelezettsége és teljesítménye egyaránt, szimplán amiatt, mert azokra az igényekre ad kielégülést, amelyek a legtöbb embert ösztönösen irányítják.
De pontosan mik ezek a szükségletek?
- Kihívás – A folyamatos fejlődés, önmagunk határának kitolása, az újabb és újabb szint átlépése. Ez az egyik pont, amelyben a számítógépes vagy telefonos játékok nagyon jól ráéreznek arra, mit várnak az emberek.
- Cél – Ez egy kicsit hiányos megfogalmazás. Nem önmagában a cél megléte a lényeg, hanem az, hogy világos és elérhető legyen. A jó cél olyan, ami összhangban van a képességeinkkel, amihez erőfeszítésre van szükség, de nem reménytelen.
- Eredmény/jutalom – Fontos a visszajelzés, hogy cselekvéseinknek eredménye van. És úgy egyáltalán, ki nem örül a jutalomnak?
- Társas összehasonlítás – Szociális lények vagyunk, viselkedésünket és gondolkodásunkat mindig is a társaink viselkedése és gondolkodása határozta meg leginkább. A jó játék alkalmat ad arra, hogy összehasonlítsuk eredményeinket, képességeinket másokéval.
- Valahová tartozás – A játékok ereje sokszor a közösségteremtő képességükben rejlik. Játszani jó, együtt még jobb!
És honnan tudjuk, ha egy játék jól működik? Onnan, hogy flow élményt élünk át. Ebben a mentális állapotban az ember teljesen elmerül abban, amit éppen csinál, időérzéke torzul, és csak a feladatnak él. Ez a folyamat önmagában jutalommal bír, nincs szükség semmilyen külső ösztönzésre. Akár olyannyira belefeledkezhetünk, hogy megszűnik számunkra a külvilág. Miért ne élhetnénk át ezt a munkában is?
Hát ebben rejlik a Pokémon GO sikere, és ez az a vetülete, amit a cégeknek sem árt fontolóra venni, ha elkötelezett, jól teljesítő, és a munkájukat élvező dolgozókat szeretnének.