Általános iskolai tanárok egy csoportjának azt mondták hogy diákjaik egy része sokkal jobb intelligencia teszt eredményeket ért el mint a többiek, és sokat fognak fejlődni a következő egy évben. 8 hónap elteltével ezek a diákok a többiekhez képest magasabb eredményeket kaptak a vizsgákon.
Amit a tanárok nem tudtak viszont, hogy teljesen véletlenszerűen választották ki a kutatók a diákokat, és mondták rájuk hogy okosabbak a többieknél. És miért lettek jobb eredményeik? Mert úgy kezelték őket, hogy okosak. Akaratlanul is megkülönböztetett bánásmódot kaptak a tanároktól.
Ez a Pygmalion hatás. (1)

 

Amikor bizonyos magatartást várunk el egyesektől, jó eséllyel mi magunk úgy fogunk viselkedni, hogy azzal növeljük az elvárt magatartás megjelenésének esélyét

 

 

Ez az egyik oldal. Mesélek egy történetet a másik oldalról is.

Amerikai nagyvárosi általános iskola. A tanár a tanulókat az alapján ültette, hogy kinek milyen volt az IQ tesztje. A legmagasabb pontszámot elérők kerültek legelölre. Akik pedig rosszul teljesítettek hátra ültek. Ráadásul ez egyéb privilégiumokkal is járt. Ha elöl ültél jogokat kaptál (pl letörölhetted a táblát). A tanár számára az IQ volt az abszolút mérce ami alapján a diák tudását és karakterét megítélte. Ráadásképp hátrébb is lehetett csúszni, ha rosszul teljesített a tanuló a vizsgán. A diákok féltek, hogy elveszítik privilégiumaikat, és “rosszabbak” lesznek.
Ez Carol Dweck általános iskolai osztálya volt. És ez indította el őt, hogy elkezdje vizsgálni az intelligenciát és motivációt. Most a Standfordon pszichológia professzor.

Chicago, egy középiskolában: Vajon hogyan reagálnak fiatalok olyan feladatokra, amelyek egy kicsit nehezebbek mint a feltételezett képességük? Hasonlóan mint idehaza. Egyesek azt mondták a feladatok végén, hogy “Imádom a kihívásokat”, “Valamit tanultam belőle”. Ők értették azt, hogy a képességeik fejleszthetőek. Mások pedig: “katasztrófa volt”, úgy élték meg hogy a képességeiket megítélték és elbuktak.

Ismerős hozzáállás?

A pszichológusok elkezdték a két gondolkodásmódot így illetni: rugalmas beállítódás, rögzült beállítódás (growth mindset / fixed mindset). És ráadásul mindez olyannyira kézzelfogható, hogy még agyi képalkotó eljárással is megragadható. (2) Ha a rögzült beállítódású egyént hibával szembesítik az agyi aktivitása minimális. Elfut a hiba elől, nem foglalkozik vele.  rugalmas beállítódású egyénnél pedig az egész agy izzik.

 

És mindez hova vezet?

Egy tanulmány szerint akik beállítódása rögzült, azok azt mondták hogy inkább csalnak legközelebb, ha egyszer már elbuktak, ahelyett hogy többet tanulnának.(3) Mások pedig olyanokat kerestek akik rosszabbak náluk, így nem érzik magukat olyan rosszul. (4)

 Sok kutatás (5) arra jutott, hogy a rögzült gondolkodásmód megfutamodásra késztet.  Minden kihívás amit sikertelenül végződik, megerősítést jelent a kiindulási hiedelmünkkel kapcsolatban. “Valóban nem vagyok elég jó”. Ez frusztrációt, szorongást okoz, bekapcsol az énvédelem. Elkerülik tehát az ilyen helyzeteket, kisebb kockázatú dolgokba vágják a fejszéjüket.

Ez egy ördögi, önmagát megerősítő kör, amiből látszólag nehezen lehet kilépni. És a kihívások természete pedig olyan, hogy nincs 100%. Mindenki bukdácsol sokáig, mire megtanulja kezelni a helyzetet, feladatot.

“Csak az nem hibázik, aki nem dolgozik. “ Ismerős mondás?

Mit lehet tenni?

Az elménk tanulási és problémamegoldó képessége szerencsére fejleszthető. A pszichológiai kutatás évek óta vizsgálja például gyerekek, élsportolók és az üzleti élet szereplőinek működését e szempontok mentén és bámulatos változások és fejlődések figyelhetők meg a hozzáállás és az ehhez tatozó kommunikáció megváltoztatásával.

Például pedagógusok kommunikációját vizsgálták gyerekeknél. Első esetben a személyükre, vagy adottságaikra adtak visszajelzést (pl. „ügyes vagy”, „tehetséges vagy”, „ne légy lusta”, stb.). A másik esetben a folyamatra és az erőfeszítésre (pl. „az volt nagyon jó abban, amit csináltál, hogy…,”, „még nem elég jó a megoldás, próbáld újra másképp”, stb.). A második esetben a motivációban, a megoldási próbálkozásokban és a kitartásban kedvezőbb eredményeket értek el.  Számos esettanulmány bizonyítja ezt a hatást sportolók, zenészek és munkahelyi közösségek esetében is.

Néhány praktikus tanács, gondolkodásbeli váltásra:

1. “Nem vagyok ebben jó” helyett  “Mi az amit még nem értek?” / “Mi mellett siklottam el?”
2. “Nagyon jó vagyok ebben” helyett “Jó úton haladok”
3. “Feladom” helyett “Kipróbálok más módszert amit már ismerek”
4. “Ez túl nehéz” helyett “Ez lehet, hogy több erőfeszítésbe fog kerülni”
5. “Nem tudok ennél jobbat kihozni ebből” helyett “Mindig fejlődhetek, szóval próbálkozzunk tovább”
6. “Hülye vagyok a matekhoz” helyett “Edzeni fogom az agyamat a matekra”
7. “Hibáztam” helyett “A hibák segítenek a tanulásban”
8. “Ő olyan okos, amilyen én soha nem leszek” helyett “Ki fogom találni, hogyan csinálja ő”
9. “Ez elég jó” helyett “Ez tényleg a legjobb munkám?”
10. “A terv nem jött össze” helyett “Ha az A-terv nem jön be, van még rengeteg betű az ABC-ben”

 

Hivatkozások

1. Rosenthal, Jacobsen, 1985
2. Moser, Schroder, Heeter, Lee, Moran, 2011
3. Blackwell, Trzesniewski, Dweck, 2007
4. Nussbaum, Dweck, 2008
5. Hong, Chiu, Dweck, Lin, Wan, 1999 / Moser és mtsai, 2011 / Dweck 1998 / Nussbaum és Dweck , 2008