“Az vagy, akinek mutatod magad, ezért vigyázz, kinek látszol. “

(Kurt Vonnegut, Éj Anyánk)

 

Átfordítva kicsit. Ahhoz hogy megváltozzanak a nézeteid, változtasd meg amit teszel.

Abban az illúzióban élünk, hogy cselekedeteinket meggyőződésünk vezérli, de az igazság épp az ellenkezője. Teszünk valamit. Valamiért. A cselekedetünk megfigyeléshez vezet, a megfigyelés következtetés levonásához, és a következtetés levonásából kialakul a meggyőződésünk. Ha megmentek egy út szélére kirakott állatkát, hirtelen együttérzésből vezérelve, ez a cselekedetem vezet a felismeréshez, valószínűleg azért mentettem meg az állatkát, mert állatkabarát vagyok, és egyik ilyen követve a másikat, elvezet engem oda, hogy adóm 1 százalékát állatmenhelyeknek adom.

Benjamin Franklinnek használt egy kiváló technikát politikai befolyásának erősítésére, amelyet utána el is neveztek róla. Önéletrajzában is említi, hogy egy alkalommal egy olyan ellenfélre akadt, aki egy választási beszédben rendesen megtépázta Franklin jó hírnevét. Ő viszont ahelyett hogy nekiment volna ellenfelének ügyes cselt vetett be, főként mert jó érzékkel látta hogy az emberből valamikor még komoly politikai szereplő válhat, így nem akart vele végérvényesen összeveszni. A csel egyszerű volt. Franklin szenvedélyes könyvolvasó volt, és levelet küldött ellenfelének hogy szeretne az ő privát könyvtárából kölcsönkérni valamit. Ez persze imponált ellenfelének így bele is ment, majd legközelebbi találkozásuknál megtört a jég, és elkezdtek beszélgetni.

 

Nem azzal cselekszünk jót akit kedvelünk, hanem megkedveljük azt akivel jót cselekszünk.

El akarod érni hogy valaki aki számodra fontos, de nem szeret, megkedveljen? Vesd be a Franklin módszert. Érd el, hogy tegyen meg érted valamit.

Az egész hátterében rejlő pszichológiával foglalkozunk a következő hetekben, kövessetek minket.

(a teljes sztori a Brainpickings tollából )