Van ötletük hogyan reagál az agyunk arra, ha kapunk egy pontszámot? Legyen az bármilyen, jegy, rangsor, teljesítményértékelés eredménye.

 

“Üss vagy fuss” a válasz. Neurológiai tanulmányok foglalkoznak azzal, milyen reakciója van az agyunknak különböző szociális helyzetekre. Az “Üss vagy fuss” egy stresszreakció, amely felkészíti a szervezetet a harcra vagy a menekülésre.

Lehet a mindennapokban nem éljük már meg olyan hangsúlyosan, mintha például egy oroszlánnal találkoznánk, de idegrendszeri nyomai mindenképpen vannak.

David Rock, a neurológia egy jeles képviselője összeállította a SCARF modellt, amely 5 olyan munkahelyi közegben is előforduló tényezőt ír le, amelyek sokszor észrevétlenül is, de hatással vannak a negatív érzelmek kialakulására.

Nézzük:

 

S – Státusz – Itt nem kimondottan a hierarchiában betöltött pozícióról van szó, hanem bármiről, ami egy helyet meghatároz, legyen az rangsor, pontszám.

C – Certainty – Avagy bizonyosság/kiszámíthatóság, annak a képessége, hogy mennyire lehet bejósolni a jövőt. Az agyunk úgy van huzalozva, hogy kerüli a veszélyt és keresi a jutalmat. Minél bizonytalanabb, kiszámíthatatlanabb a helyzet, annál erősebb az “üss vagy fuss” reakció.

A – Autonomy – Avagy önállóság, autonómia. Annak észlelése hogy milyen erős a kontroll a kezünkben. Minél alacsonyabb az önállóság, például mikro-menedzselve van a munkavállaló, annál erősebb az agy  “fenyegetettség” reakciója.

F – Fairness – Méltányosságként fordítható. 1000 forintból 500-at kapni sokkal jutalmazóbb az agyunk szerint, mint 10 000-ből 500 kapni.

Ezek azok a klasszikus helyzetek, amik erős stressz reakciókat válthatnak ki, de ugyanúgy a jutalmazó áramköreinket is stimulálhatják. Nem mellékes, hogy nagy az átfedés az újféle motivációs megközelítésekkel. Erről talán máskor.

Lehet azt mondani hogy nem a rangsor számít, hanem a részvétel, de kutatások szerint bizony tovább élnek, akik előrébb vannak.

Mi az oka annak, hogy akár az iskolai osztályzat, akár a munkahelyi értékelés beindítja agyunk túlélési áramköreit? Elsőre furcsán hangzik. Nem öl meg a matek osztályzat, ugye? Legtöbb esetben legalábbis nem.

A rangsorunk egy csoportban kimutatható kapcsolatban áll az élet várható időtartamával. Majomvizsgálatok bizonyítják, hogy (legalábbis a primáták esetén), minél magasabb egy majom csoportban betöltött helye, annál tovább él, és annál egészségesebb. A stressz szintjük jelentősen alacsonyabb, mint a többieké. (1)

Más kutatások kimutatták (2), hogy agyunk ráadásul nagyon hasonló áramköröket futtat a számok feldolgozása esetében. Ha jobbnak érezzük magunkat másoknál, úgy érezzük előrébb is vagyunk a társas hierarchiában. (megjegyzem, ez nem választás kérdése, hanem automatika). Beindul a dopamin az agyban, szikráznak a jutalmi áramkörök.

Látják az összefüggést?

A teljesítményértékelés hagyományos módszertanában, csakúgy mint az iskolai értékelésekben számokat kapunk. Legutóbb foglalkoztunk a rugalmas és a rögzült beállítódással. Látható, hogy a “Te négyes vagy” nem egyszerűen a rögzült beállítódást erősíti, hanem túlélési áramköröket is beindít az agyunkban. Ez nagyon könnyen egy negatív örvénybe csaphat át. Jelen van az ösztönös menekülési reakció, egónk önvédelme (olyanokhoz hasonlítjuk magunkat akiknél jobbak vagyunk, vagy kerüljük a kihívást jelentő helyzeteket), beleragadunk egy önkorlátozó és az önfejlődésben erősen gátolt állapotba.

Csak még egy érdekesség: Tudták hogy ha pl. kihagynak minket egy társas tevékenységből, akkor agyunk ugyanazon területei izzanak, mint amikor fizikai fájdalom ér minket? Ha csökken az észlelt társas helyzetünk, az fáj. Szó szerint.

 

 

1 – Sapolski, R.M. (2002). A Primate’s Memoir: A Neuroscientist’s Unconventional Life Among the Baboons. Scribner.

2 – Chiao, J. Y., Bordeaux, A. R., Ambady, N. (2003). Mental representations of social status. Cognition, 93, 49-57