„…nem is olyan régen az információhoz való hozzáférés és az utazás számított a legnagyobb luxusnak…

…ma pedig gyakran azt érezzük a legfőbb jutalomnak, ha kizárhatunk minden információt, és csendben ülhetünk egy kicsit.” Pico Iyer

 

Mi a közös Michael Jordan-ben és Kobe Bryant-ben? Például az, hogy minden idők egyik leghíresebb és legeredményesebb kosárlabdázói. Mint ahogy Ray Dalio és Bill Ford az üzleti élet hasonló kiválóságai, Martin Scorsese és David Lynch zseniális „kultfilm-rendezők”. Phil Jackson és Pete Carroll pedig olyan sikeres példakép edzők, akik valóságos ikonná váltak a sportágukban (kosárlabda és amerikai futball). Ami még szintén közös bennük, az a napról napra, és évről évre jól időzített csúcsteljesítmény és profizmus…

 

… és még egy: mindegyikük a napi rendszerességű meditációt tartják sikerük egyik meghatározójának.  

Ahogy ők felismerték a tudatos jelenlét és a fókuszált figyelem gyakorlásának a jelentőségét a professzionális teljesítményben, úgy ismeri fel egyre több sikeres nagyvállalat is. Intézményesített keretek között folyik meditációs program például a Google-nél, a Facebook-nál, a Goldman Sachs-nál, a Credit Suisse-nél, az Aetna-nál, vagy épp a General Mills-nél.

 

Hovatovább az amerikai hadsereg is felfedezte magának a módszer jótékony hatását, hiszen először csak az Irakból hazatért katonák poszttraumás stressz betegségét kezelték igen hatékonyan mindfulness terápiával, de most már a bevetés előtt is tréningezhetnek a katonánk.

 

Vagyis a professzionális teljesítmény és a mindfulness meditációs praktikák sok helyen összefüggést mutatnak, és ezt mára tudományos kutatások ezrei is bizonyítják.

Az agykutatások tanulságai szerint például, a gyakorlott meditálóknál nagyobb szinaptikus sűrűség (vagyis erősödés adott agyi területeken) alakul ki a dorsolaterális prefrontális kéregben, a mediális prefrontális kortexben és a jobb insulában, vagyis az önmegfigyelés, az empátia, az érzelmi stabilitás, a moralitás, és a hatékony kommunikáció területein.[1]

Richard Davidson, a Wisconsin-i Egyetem pszichológia és pszichiátria professzora meditáló buddhista szerzetesek prefrontális-lebeny aktivitását vizsgálva figyelte meg a boldogság érzésével együtt jelentkező erős agyi aktivitást. A kutatás egyik tanulsága, hogy a boldogság egy agyi-fizikai állapot, ami meditációval létrehozható.[2]

 

…8 hét sem kellett az új rutinok beépüléséhez

A COVΛ saját kutatásában brókereket vizsgált egy 8 hetes, online mindfulness képzés keretében, és az eredmények igen meggyőzőek voltak a személyes stresszkezelés fejlődése terén. Még azok is, akik nem csinálták végig a 8 hetes képzést, kedvező, új rutinok megjelenéséről számoltak be (pl. tudatosabb sportolás, tudatosabb és feltöltőbb étkezési szokások, tudatosság a megjelenő feszültségek és azok kezelése terén).[3]

De mi is valójában a mindfulness, azaz a tudatos jelenlét alapú technika?

Szándékos figyelem a jelen pillanatra, megítélés, értékelés nélkül[4]. Ugye, hogy nem tűnik olyan nehéznek?

Vagy mégis?

Merthogy valójában, a 21. század elején, a pörgős munka világában, az egyik legritkábban és talán legnehezebben létrehozható és fenntartható tudati működésről van szó!

Éppen azért olyan áldásosak a hatásai, mert olyan működésmód ez, amitől nagyon elszoktunk, amiben sokszor nincs részünk (néha még alvás közben is szorongva küzdünk a napi problémáinkkal). Tehát a tudatos jelenlét tehermentesíti és pihenőpályára állítja az emberi idegrendszert.

Egy példával hadd világítsuk meg: a sok sportolás hatására nem az edzés közben jön létre az izomzat és az erő, hanem az edzéseket követő táplálkozás és pihenés hatására. Az idegrendszerünk is így van ezzel, a sok pörgés, és temérdek információ befogadása után, egy merőben más állapotban sikerül igazán regenerálódnia, töltődnie és fejlődnie. A tudatos jelenléttel karbantartott elme ezért tud utána a mindennapokban fókuszált, kreatív, éles vagy éppen higgadt maradni.

Legyen szó egy formális meditációs gyakorlásról, egy tudatos jelenléttel elfogyasztott ebédről, vagy a kommunikációban való tudatos jelenlét gyakorlásáról, ez elménk ilyenkor nem ragad bele a párhuzamosított („multitasking”) munkamód mókuskerekébe, cserébe teret enged azon konstruktív működésmódoknak, amiket a napi szétszabdaltságban már nem szoktunk elérni. A mindfulness technikákat tehát nem csak formálisan, de a mindennapokba beépíthetően, informálisan lehet és érdemes is gyakorolni, hogy így rutinná váljanak és elérhetőek legyenek akkor is, amikor leginkább leterheltnek érezzük magunkat.

 

Szalézi Szent Ferenc állítólag egyszer így vélekedett erről:

„Napi félóra meditáció elengedhetetlen,

Kivéve, ha nagyon elfoglalt az ember.

Olyankor egy óra szükséges”

 

 

 

Kis-Tamás Loránd

 

---

[1] Hölzel, BK., Carmody, J., Vangel, M., Congleton, C., Yerramsetti, SM., Gard, T., Lazar. SW.: Mindfulness practice leads to increases in regional brain gray matter density. Psychiatry Research: Neuroimaging, 2011; 191 (1): 36

Luders, E., Kurth, F., Mayer, E.A., Toga, A.W, Narr, K., Gaser, C. 2012: The Unique Brain Anatomy of Meditation Practitioners: Alterations in Cortical Gyrification. Frontiers in Human Neuroscience

[2] Lemonick, MD. (2005): Health: The Biology of Joy – Scientists know plenty about depression. Now they are starting to understand the roots of positive emotion http://content.time.com/time/magazine/article/0,9171,1015863,00.html (letöltés: 2015. május 26.)

[3] Kis-Tamás L. (2015) http://www.dosz.hu/dokumentumfile/absztrakt_2015.pdf

[4] Kabat-Zinn, J. (1994). Whereveryougo,thereyouare: Mindfulnessmeditation in everyday life. New York, NY: Hyperion