Erasmus+ Sárközi Márta

"A 2014-1-HU01-KA104-000430 "Határaink meghaladása - A tudás útja Európába" elnevezésű projekt keretében 2016. júniusában mindfulness alapú Self-Compassion Training-en vettem részt Holy Isle-on, Skóciában. A kurzuson megismerkedhettem önmagunk támogatásának alapjaival és fontosságával: Míg másokkal szemben igyekszünk minél inkább elfogadóak és elnézőek lenni, ha hibáznak, vagy támogatni őket a megviselő szituációkban, érdekes módon éppen

azzal az emberrel vagyunk a legkritikusabbak, a legszigorúbbak, akit a legjobban kéne támogatnunk. Saját magunkkal.

Gyakran látom a környezetemben és tapasztalom önmagamon is, hogy hosszan rágódunk amiatt, hogy nem vagyunk tökéletesek. Pedig ki az? Az egyik legtöbbekben félelmet keltő helyzet a nyilvános beszéd. Prezentációs tréningeken látom, hogy az emberek szinte rettegnek attól, hogy videófelvétel készüljön róluk előadás közben. Ennek a hátterében legtöbbször az áll, hogy a felvétel pontosan visszaadja a legapróbb hibákat is. Olyan egészen emberi dolgok miatt képesek vagyunk rosszul érezni magunkat, hogy megbotlott a nyelvünk vagy elpirultunk. A self-compassion éppen ezt kívánja feloldani, hogy tudjunk önmagunk felé is "részvéttel" fordulni az ilyen pillanatokban. Számomra személyesen is fontos téma ez, hiszen nem elég, hogy perfekcionista vagyok, ráadásul a munkám során gyakran vagyok "élő adásban", ahol nincs meg a hibajavítás lehetősége.

Megdöbbentő volt számomra, hogy a skóciai tréningen egy 50 fős csoportban találtam magam, ahol legalább 10-15 különböző nemzetiségű résztvevő gyűlt össze. Természetesen a többség Nyugat-Európából és Skandináviából érkezett. A következő meglepetés az volt számomra, hogy a csoport 90%-a számára a mindfulness - ami a self-compassion-nek is egy fontos pillére - a hétköznapjaik részét képezi, sőt sokan oktatói is a területnek. A velük folytatott beszélgetésekből az derült ki, hogy az élet számos szegletében sikerrel alkalmazzák a tudatos jelenlét gyakorlását - oktatásban, egészségügyben, szociális munkában és nem utolsó sorban üzleti környezetben is -, és ez náluk már nem különcségnek számít, hanem széles körben elfogadott lehetőségnek. A trénereink is három különböző országból érkeztek, Angliából, Írorszából és Németországból. Megtudtam tőlük, hogy folyamatosan járják a világot, képzéseket tartanak és rendszeres, hogy még ilyen nagylétszámú csoportok esetén is sokan csak a várólistára férnek fel.
Azt gondolom, hogy itthon is abszolút van létjogosultsága a témának, hiszen itt is ugyanúgy megéljük ezeket a mindennapi nehézségeket, szorongásokat. Munkám során azt tapasztalom, hogy a mindfulness iránt folyamatosan nő az érdeklődés. Onnan pedig már csak egy lépés, hogy a self-compassion-t is elkezdjük gyakorolni.